Legyen szó akár munkánk, egészségünk vagy akár egy szerettünk elvesztéséről, egy rajtunk kívül álló esemény történik, amit nem tudunk irányítani és ez teljesen letaglóz. De a stressz, harag, szomorúság érzése sosem a történés tényéből származnak, hanem azokból a jelentésekből, amiket ezekhez társítunk. Természetesen a szörnyű dolgok, amik történnek, valósak. De a kérdés az, hogy hagyjuk e, hogy ezek formálják életünket? Hagyjuk e, hogy leromboljon bennünket, vagy arra fogjuk inkább használni, hogy erősebbé és a tapasztalat által bölcsebbé válva formálja azt, ahogyan tekintünk az életre?

 

„Stressz. Düh. Szomorúság. Ezeket az érzéseket nem a tények okozzák, hanem a jelentések, értelmezések, amiket a tényeknek adsz.”

Tony Robbins

 

Minden arról szól, milyen jelentést adunk életünk eseményeinek és tapasztalatainak. Mert amikor új jelentést adunk, új perspektívát kaphatunk, és ezáltal, egy új életet is.

 

A TÖRTÉNETEK, AMIKET MAGUNKNAK MESÉLÜNK

Öntudatlanul döntjük el, hogy mely események és tapasztalatok bírnak jelentéssel az életünkben; mindig így tesszük, még akkor is, ha nem vagyunk tisztában vele.

Vegyük például a gazdaság hanyatlását. Van, aki úgy értelmezi, hogy "Tönkre fogok menni", miközben egy másik ember talán azt mondja: "Keményebben fogok dolgozni, és kreatívabb leszek a megtakarításaimmal." Vajon, melyiküknél, milyen következménye lesz a gondolatmintának? Mivel mindkettőjüknek nagyon különböző a megközelítése az élethez, így nagyon különböző érzéseket is fognak megélni. És mindez azon múlik csupán, milyen jelentést társítottak az eseményhez.

De legyen egy erősebb, személyesebb példa is. Tegyük fel, édesanyánk lemondott rólunk kisbaba korunkban. Az egyik gondolatséma, amit választhatunk, hogy leértékeljük magunkat: „Azért adtak örökbe, mert nem vagyok elég jó ahhoz, hogy szeressenek.” De választhatjuk a történtek ellenkező megközelítését is, figyelembe véve azt a tényt, hogy valaki minket választott, és úgy döntött, hogy minket szeret. Mi a jelentősége döntéseinknek egyik vagy másik történetnél? Hogyan fogja ez befolyásolni mindennapi döntéseinket? Milyen hatással lesz ez a nagyobb döntéseinkre?

Az első gondolatséma (és az ebből kialakított személyes történet) a veszteség érzését kelti, míg az utóbbi az életünket és értékességünket ünnepli. És a történet, amit választunk, hatással lesz az egész életünkre - mert a minket irányító döntések valójában személyes történetünk jelentése alapján meghozott döntések, és személyes történetünk jelentése nem más, mint a hozzá kapcsolt érzelmek összessége.

 

AZ ELVÁRÁSOKAT CSERÉLJÜK MEGBECSÜLÉSRE

Ha a kihívásokra hajlamosak vagyunk kevésbé emelő szemszögből tekinteni, nem vagyunk ezzel egyedül. Mindannyian hajtogatunk olyan történeteket, amiktől szerencsétlennek érezzük magunkat, amikor akár örömöt is érezhetnénk, ha más oldalról szemlélnénk őket. Következetes módon szomorúságban, aggódásban, szorongásban, szégyenben, félelemben és dühös állapotban tartjuk magunkat. Miért? Mert így vagyunk „beprogramozva”. Megszokott gondolataink megszokott érzéseket kapcsolnak be, és amikor újra és újra ezekkel a gondolatokkal vagyunk, újra és újra átéljük a hozzájuk társított negatív érzéseket. A negatív érzések pedig újabb ezekhez hasonló, negatív gondolatokat ébresztenek, amik újra és újra megerősítik ezeket a negatív érzéseket. Benne tartanak ebben az érzelmi állapotban, s ha ezt kellő ideig „gyakoroljuk”, általános hangulatunkká válik.

Az emberi elme mindig azt nézi, mit veszíthetsz el, miből kaphatsz kevesebbet, vagy mi az, ami sohasem lehet a tiéd. Lehet, hogy ellentmondásosnak tűnik, de ez a túlélés és a védelem érdekében történik. Biológiailag be vagyunk programozva arra, hogy mindenkor készen álljunk a legrosszabbra. Ezért múlik kizárólag rajtunk, hogy tudatosan irányítsuk a történeteket, amiket magunknak (és másoknak) mesélünk, és az érzelmeket, amelyeket ezekből eredően tapasztalunk meg.

Hogyan tegyük? Az egyik, amit tehetünk, ha az elvárásainkat megbecsülésre cseréljük. Ha ezt tesszük, az egész életünk abban a pillanatban megváltozik. És ha következetesen is ezt tesszük, az életünk örökre megváltozik.

 

VEGYÜK VISSZA AZ IRÁNYÍTÁST – CSAK MÁSKÉPP

A választás a miénk. Mire fogunk koncentrálni? Mi az a történet, aminek megengedjük, hogy irányítsa az életünket? Kiválaszthatjuk, hogy milyen jelentést kapcsolunk hozzá. Ez az egyetlen erő, ami most, ebben a pillanatban a kezünkben van, és ez az, ami mindent megváltoztathat.

 

„Mi van akkor, ha az életünkben minden, a legfájdalmasabb események is ÉRTÜNK és nem VELÜNK történtek?”

TONY ROBBINS

 

Az egyetlen dolog, ami visszatart attól, hogy megkapjuk, amit akarunk, az mi magunk. Az egyetlen dolog, ami visszatart attól az örömtől, amit megérdemlünk, az a lehangoló történet, amit magunknak ismételgetünk. De mi lenne, ha most úgy döntenénk, hogy egy új hitet ajánlanánk fel magunknak? Mi van, ha minden az életünkben, beleértve a legfájdalmasabb és legtragikusabb eseményeket is, értünk történik és nem velünk? Mi van, ha mindent úgy tervezett egy nagyobb Erő, hogy ennél nagyszerűbb életünk legyen, hogy több legyen nekünk, hogy többet adhassunk, és jobban élvezhessük?

Ha valódi szabadságot akarunk az életünkben, akkor úgy kell döntenünk, hogy nem hagyjuk, hogy a külső események alakítsák a boldogságunkat. És ez csak úgy történik meg, ha a nézőpontok mesterévé válunk, és megtaláljuk az emelő jelentést bármiben és mindenben, ami az utunkba kerül.

 

„A valódi szabadság akkor érkezik el, ha meghozod a döntést, hogy nem hagyod többé, hogy a külső események alakítsák az érzelmi tapasztalásaidat.”

(Tony Robbins)

 

 

(Forrás: tonyrobbins.com)